Lélekmentés másként – konferencia

„Lélekmentés másként” – ezzel a címmel rendezett ma konferenciát a Szent István Intézet és a Batthyány Lajos Alapítvány, melynek keretei közt a hit és a keresztény erkölcs gyermeknevelésben betöltött szerepét vizsgálták. Beszámolónk.

Az esemény első felszólalója, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára előadása elején arról a disszonanciáról beszélt, amit a szülők az újszülött csodálata és a kamasz tőlük később eltávolodó magatartása közt éreznek, majd azt vizsgálta, mi állhat a hátterében annak, hogy milyenné válik egy gyermek.

Soltész Miklós biblikus alapon közelített a nevelés kérdéséhez: a 12 éves, templomban megtalált Jézus történetére hivatkozva hangsúlyozta az aggódó szeretet jelentőségét.

„A katolikus tanítás szerint minden kereszténynek joga van a keresztény nevelésre”– fejtette ki az államtitkár, majd hozzátette, hogy az üdvösség misztériumát megtanítani a gyermekeinknek, valamint azon dolgozni, hogy a keresztények formálják a világot: kötelességünk.

Kiemelte: a gyermek nevelése elsősorban a szülők, de a közösség feladata is. Ezt az állítást a későbbiekben felszólaló Krúdy Tamás is alátámasztotta, tudniillik, hogy az iskolának is elvitathatatlan szerepe van a nevelésben, ám az csak ráerősíteni tud az otthonról kapott jó mintára.

Soltész Miklós rávilágított: a korunkat meghatározó vadliberalizmus és a keresztény tanítás között ott húzódik az egyik legnagyobb ellentét, hogy míg az előbbi kérlelhetetlenül és megalkuvást nem tűrően ráerőlteti a maga elképzelését mindenkire, az ellenkezőket pedig súlyosan bünteti, addig a kereszténység mindenkor meghagyja a felnövekvő generációk szabad választásának döntését, a szabad akaratot tiszteletben tartja, a tőle való tudatos elfordulást nem szankcionálja.

Ezt követően Intézetünk vezető kutatója, Krúdy Tamás kapott szót, aki a Nézőpont Intézet által, kérésünkre készített reprezentatív felmérés eredményeit foglalta össze, amely biztató képet festett társadalmunk és a kereszténység viszonyáról.

A magyar emberek többsége szerint az életben a helyes döntések meghozatalánál igenis fontos szerepe van a hitnek, a megkérdezettek kétharmada egyetért abban, hogy Magyarország keresztény ország. A gyermekek internethasználat kapcsán kiderült, hogy hasonló arányban gondolják úgy a magyar emberek, hogy az rossz hatással van a gyerekek erkölcsi fejlődésére, valamint, az is, hogy a megkérdezettek több, mint 80%-a szerint a az iskolának a tárgyi tudás átadása mellett fontos feladata van az erkölcsi nevelés terén is.

Krúdy aggodalmát fejezte ki, hogy míg a magyar emberek nagyobb része értékelvűen nyilatkozott a kérdésekben, még mindig jelentős a válaszadók azon csoportja, akik elkeserítő állítások mentén gondolkodnak.

Például míg a válaszadók 62%-a szerint hazánk inkább keresztény ország, mint nem, addig 28% úgy nyilatkozott, hogy nem az. Pedig ahogy Antall József is megfogalmazta: Magyarországon még az ateisták is keresztények. A kultúránk, vívmányaink, az emberi jogoktól kezdve, a személy fogalmán át, az emberi méltóság kérdéséig – ezek mind keresztény értékekre, fogalmakra épülnek. Ha ezt eltávolítjuk a képletből, minden jelentését veszíti, ami tragikus következményekkel járhat a társadalom egészére nézve. Robert Schuman, az Európai Unió egyik alapító atyja ezt úgy fogalmazta meg: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”

„A kereszténységnek kontinensünkön nincs alternatívája”– közölte Krúdy. Amit helyette kínálnak az nem több puszta antikultúránál, ami se nem koherens, se nem összetartó, és egyenlő a kulturálatlansággal.

Hamvas Bélát idézve zárta beszédét Krúdy Tamás: „A nagy kultúrával feltétlenül együtt jár az a kötelezettség, hogy az ember tovább építse.”

A továbbiakban Melinda Hal szakpszichológus, a Mathias Corvinus Collegium vezető kutatója arról beszélt, miként érinti a gyermekeket a válság, hiszen az elmúlt években egyik krízishelyzetből a másikba esik a világ.

A szakpszichológus amellett érvelt, hogy nem a vissza-visszatérő gazdasági válságok, a szociális és egészségügyi válságok jelentik a legnagyobb fenyegetést, hanem a globális érték- és identitásválság. Nehéz ugyanis egy szülőnek megtanítani a fiatalokat arra, miként lehet a válságokkal megküzdeni: ennek egyetlen kulcsa a stabil identitás. Minél több, nagyobb krízis fenyeget, vagy van jelen az életünkben, annál hamarabb válik égetővé a gyermekek életében, hogy stabilan letisztuljon bennük: „ki vagyok én?”

Ezzel szemben a mai fősodor azt közvetíti, nem kell tudnunk kik vagyunk, mert bárkik lehetünk. Egyáltalán a biológiai tényeket is relativizálják.

Azáltal, hogy meggátolják az embereket abban, hogy stabil – hiten és gyökereken – alapuló identitást építsenek, gyakorlatilag az egyetlen biztos eszközt veszik ki a kezükből, ami segíthetne a krízishelyzetekkel való megküzdésben.

Hal Melinda azt fejtegette, hogy épp emiatt az emberiségnek – hiába élt már át a történelem során számtalan krízishelyzetet – korábban soha nem látott nehézséggel kell megküzdenie, mert olyan még nem fordult elő, hogy az ember legalapvetőbb identitását kérdőjelezték volna meg.

A konferencián Bedő Imre, a Férfiak Klubjanak alapítója is felszólalt, aki elmondta: az az apa, aki nem ad át hitet a gyermekének, az csak a komfort zónán belüli életre készíti fel a gyermekét. A hit ugyanis ott szükséges, ahol a bizonytalanság bejön a képletbe, ahol eszköztelenné válunk, ahol nincs ráhatásunk a dolgok folyására. Hit nélkül az ember ezekben a helyzetekben elesett.

Ma a fejlett világban úgy nőnek fel a gyermekek, hogy mindig van meleg étel, ruha, iskolák, munkahely, orvosok, mentorok, pszichológusok… minden eshetőségre van megfelelő „eszköze” az embernek. Ebben a zárt rendszerben jogosan merül fel a kérdés: mihez kéne a hit? – hisz ebben a burokban mindent megoldunk magunknak. A hit azonban a határainkon túl van szükség, amikor Péter nyomán mi is kilépünk a csónakból, vagy éppen kilöknek minket a csónakból; amikor biztosak vagyunk benne, hogy el fogunk süllyedni.

A mai modern apák nagy része soha nem lép ki a komfortzónáján kívülre. A földművesek, bányászok, tengerészek még szembesülnek azzal, hogy ki vannak szolgáltatva, nincs mindenre kész megoldásuk.

„Zuhanó repülőn nincs ateista – az eszköztelenség mintapéldája”– mondta Bedő Imre, majd hozzátette: békeidőben kell felkészíteni a gyermekeket mindenre. „Tartsd meg a törvényt, mert ha baj van a törvény tart meg téged.”

„Aki nem ad hitet, hanem csak komfortzónára nevel, az nem végezte el a feladatát”– summázta Bedő Imre.

Ezt követően Horváth Szilárd televíziós újságíró, iskolaalapító mesélt a gödi Búzaszem Iskola alapításáról és küldetéséről. Az iskolát a hiány hívta életre, ugyanis hiába voltak jó nevű intézmények a környéken, a hit és a néphagyomány, tulajdonképpen maga az identitás, mindegyikből hiányzott. Keresztény és magyar közösségi nevelést akartak gyermekeiknek adni.

A Búzaszemben a nevelés célja nem az, hogy a legjobb gimnáziumokba tudjanak aztán a gyermekek bekerülni, hanem hogy megtartó keresztény, magyar identitásuk legyen – hogy nemzetük és az egyház kovászai legyenek. Éppen ezért prioritásban az érzelmi intelligencia fejlesztése az intellektus fejlesztése előtt foglal helyet.

Mindennapjaik része az imádság, a (szülőkkel együtt megélt) közösségi élmény, a természet szeretete, a keresztény népi rítusok megélése, ezáltal pedig az együtt munkálkodás, a közösségi problémamegoldás, és a transzcendenshez való kapcsolódás képessége is művelődik.

Berkesi Gábor református lelkész, a Baár-Madas Református Gimnázium korábbi iskolalelkésze arról beszélt, hogy mit adhat az egyházi iskola, de sokkal inkább az ott tanító, hitben járó tanárok az intézménybe kerülő diákoknak; egyáltalán a szülők milyen indíttatásból íratják ilyen helyre a gyermekeiket, milyen elvárásokkal teszik ezt, illetve, hogy Poli-H vitaminnal (hittel, humorral, hűséggel és hallgatással) ki lehet-e szorítani az iskola falai közül a devianciát. A legnagyobb visszajelzés, ami érkezhet a diákok részéről, hogy szeretnek az iskolába járni, jó ott lenni nekik közösségben.

Molnár-Bánffy Kata, a Képmás magazin Kiadójának ügyvezetője a magazin történetén, szellemiségén és küldetésén keresztül világított rá, milyen témákkal, stílusban és formátumban lehet a leginkább megszólítani a szülői korosztályt, Tornay Gábor, a Váci Egyházmegye hitoktatási igazgatója pedig ezt kiegészítve azt fejtette ki sok életből hozott példán keresztül, hogy a gyermekeket milyen módon lehet a hit szavával „elérni”. Kiemelte: a hitoktatók imádságos és Istenhez közeli élete elengedhetetlen, ugyanis csak az irgalmas szeretettel lehet a fiatalok talajvesztettsége következtében megtapasztalt szélsőséges viselkedésmintázatokat eltűrni, hordozni és kezelni.

A konferencia utolsó felszólalója László Viktor, Magyarország legnagyobb szabású dicsőítő eseményének, az Ez az a nap!-nak főszervezője volt, aki az elmúlt több mint két évtized tapasztalatai nyomán arról beszélt, milyen fontos, hogy a dicsőítő dalokkal, a szívet megérintő imádságos zenével szóljunk a mai kereső emberkhez. Ennek evangelizációs ereje ugyanis felbecsülhetetlen – milliós tömegek hallgatják ezeket a számokat, akik ezáltal közelebb kerülhetnek a hithez, Isten megtapasztalásához.

Az eseményről készített képgalériánkat erre a linkre kattintva tekinthetik meg:

https://szentistvanintezet.hu/galeria/lelekmentes-maskent-konferencia-2022-10-12